Az Apám árnyékában című regény a történelemszemlélet tükrében

A történelmiregény-író örök problémája, hogy miként mutassa be a régmúltat, amikor egyes korszakok eseményein és azok értelmezésén még a történészek is vitatkoznak.
Ezzel a problémával szembesültem, amikor II. András uralkodását szerettem volna regényes formába önteni. Évtizedeken át azt tanultuk, hogy András kezében széthullott az ország, és érdem nélkül osztogatta a birtokokat, míg végül a nemesség rákényszerítette az Aranybulla kiadására. A mai történelemszemlélet szerint azonban éppen, hogy erős király volt, és a bulla az ő elképzeléseit és céljait erősítette meg. Ilyenkor a regényírónak választania kellene, hogy melyik elképzelés mellett teszi le a voksát. De az olyan egyszerű megoldás lenne…
Épp ezért az ilyen problémák feloldása a legszebb és legnehezebb írói feladatok közé tartozik.
A történetemben IV. Béla meggyőződése, hogy az apja, András rossz király volt, aki tönkretette az országot. Ennek okán a romokban álló királyság nem állhat ellent a mongol inváziónak.
A táltos Szélűző feladata, hogy rádöbbentse Bélát, hogy az apja korántsem volt rossz király, és csak úgy mentheti meg az országot, ha visszatér az ő politikájához. Ezáltal két világkép, két különböző nézőpont ütközik a lapokon, miáltal az olvasó megismerheti mindkét történelemszemléletet.